A mocsári teknős

Két nappal a mocsári teknős titokzatos felbukkanása és eltűnése után, a reggeli készülődés kellős közepén egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Peti izgatottan kiabál az udvaron, hogy jöjjek gyorsan. Persze mentem, mert egy ilyen izgatott kiabálás oka sok minden lehet, de mindenképpen valami nagyon, de nagyon különös dolog, vagy nagyon, de nagyon nagy, vagy nagyon, de nagyon sárga, esetleg finom.

Arra azonban mégsem számítottam, ami végülis az izgatottság igazi oka volt.

Rá

Szóval két nappal azután, hogy a zuhogó esőben megmentettük és leszedtük az úttestről, majd percek alatt szem elől vesztettük, egy csodás májusi reggelen egyszercsak újra ott állt az ajtónk előtt.

Igazából egy kicsit azért behúzta a lábait :)

Én pedig annyira nagyon örültem, hogy úgy ahogy voltam, köntösben-papucsban, felkaptam szegényt, és Mariannal, - szintén köntösben-papucsban, - vittük is a Gödörhöz.

Neki is jól állt a rózsaszín :)

Nagyon elégedettek voltunk. Az egész olyan hihetetlen volt, hogy azon már meg sem lepődtem, hogy hazatérve a kertben is várt valaki.





A községi gólya



Gyorsan áttereltem a szomszédba, a mai napra elég volt az izgalomból.:)