Cherchez la femme!

Tegnap délután négy körül úgy zuhogott az eső, hogy félperc alatt bőrig áztunk Mariannal, amint Barnabást, - aki Mariann féléves másodszülött gyermeke, - mentettük az özönvízből. 

A Hideg utca esőben

Barnabit biztonságba helyeztük a tornácon. Közben észrevettünk valami furát az úton. Mozgott is...

És ott, a sióagárdi Zrínyi utca végén, a kiadós májusi esőben megismerkedtünk a mocsári teknőssel, mely az úton átkelve, - a Gugástól pár tíz méterre - épp a házunk felé tartott. Persze őt is megmentettük.

Már amúgyis mindegy volt, a sminkünk rég leázott :)



Elsőre mindez bizonyára nem tűnik gödrös történetnek. Pedig az. Kezdetben ugyanis, mikor mindenféle vad álmokat szőttünk a Gugásról, magunk is a legvadabbak közé soroltuk, hogy egykoron majd mocsári teknősök fognak úszkálni a Gugásban. Viccből még a plakátra is rárajzoltuk:

A plakát jobb szélén látható, hogy titkon már a kezdetekkor is terveztük a mocsári teknős-telepítést

És most itt van!

A mocsári teknős (Emys orbicularis) a mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjába tartozó hüllőfajunk. Hazánkban ez az egyetlen őshonos teknősfaj. A hímek szivárványhártyája vöröses- vagy narancsszínű, a nőstényeké fehér vagy sárga. A tavaszi időjárástól függően március végén, április elején ébrednek téli álmukból. Nemsokára, májusban párzanak; a nőstények június elején rakják le a fürjtojás méretű, puha héjú tojásokat a homokos parton ásott, 8–10 centiméter mély gödrökbe. (http://www.vadonleso.hu/)

Egy kicsit tartózkodó volt eleinte



Talán egy kocsmai verekedés nyomait viselte az orrán, mindenesetre nagyon is férfias jelenség volt.

Úgyhogy az újonnan szerzett felületes mocsári teknős-ismereteim alapján bizton állíthatom, hogy nőt keresett.
Nem is tartóztattuk, ő meg gyorsan eltűnt a bozótban.

Szerencsére így is maradt velünk egy igazi férfi:

Kémenes Barnabás

Az álmainkat pedig kezdjük komolyan venni. Rajzoltunk egy víziszínpadot is. :)