Képek

Az ígért képek a tárcsázásról

A tárcsázás - fotók

Ismét a legjobbkor jött a segítség. Ma többször is.

Tegnap Horváth Pistivel, a Sióvölgye Kft. ügyvezetőjével összefutottunk a Gugásnál. Hát már ez is olyan, hogy is mondjam, hihetetlen, hogy a Gugásnál már össze lehet futni. :)

Ő is megnézte  a terepet, és felajánlotta, hogy megtárcsázzák a földet. Ez is olyan hihetetlen volt, hogy itt állok tanácstalanul, a földúton meg jön a megoldás. :) Nagyon örültem. Ugyanakkor a sok tanács alapján már nem voltam benne biztos, hogy vajon jobb vagy rosszabb lesz-e tőle a helyzet, de azért arra gondoltam, hogy sokkal rosszabb már nem lehet. Meg is egyeztünk, hogy ebéd után találkozunk a Gödörnél, és kipróbáljuk a dolgot.

Előtte ugyan meg kellett oldani az előző napi szemétszedésnél felhamozott vasak és az építési törmelék lehordását, de Nagy Ferivel ezt is sikerült megoldani.

Félkettőkor indult az akció. Jött a gép, - ahogy Kémenes Marcika mondta: nagy-nagy, hatalmas gép, - és ez lett belőle:


ÓÓ. Sajnos nem töltöttem fel a képeket. Úgyhogy képek majd később. :)

A lényeg, hogy sokkal jobb lett a helyzet, mint előtte. Egyáltalán nem lett több a szemét, inkább jól fellazította a talajt, könnyebb lesz kiszedni a sok miegymást, ráadásul látványra is sokkal jobb.
Csak az volt a gáz, hogy a munka végén eltörött valami a gépen, amitől meglehetősen kellemetlenül éreztem magam, hogy pont itt, pont most, pedig mondták, hogy nem a Gugás miatt volt, bárhol eltörhetett volna. De azért mégis.

Nálam jobban már csak két és féléves Kémenes Marcika örült, aki nemhogy végignézhette, ahogy a nagy-nagy hatalmas dzsondértraktor dolgozott, hanem végül bele is ülhetett. Igazán szép nap volt.

És még nincs vége. A Gödörkapu-ügy is kezdett felpörögni. Délután meghozták a két öt méteres akácoszlopot, szembesültünk vele, hogy ez milyen nehéz. Béla koordinálja a kapu-állítást, úgyhogy, gondoltuk, ő ezt biztosan tudja. De azért kicsit aggódtunk. Aztán egyszercsak jelentkezett Kovács Dénes, és mondta, hogy szerinte kellene nekünk gépi segítség ehhez az oszlopállításhoz, és hogy ő szívesen segítene. Hoz még zsákokat is, és a későbbi ültetéshez a mulcsot is felajánlja. Hát, ez megint olyan hihetetlen volt, amit előre nyilván lehetetlen tervezni.

Dombi Feri meg felajánlott két betongyámot az oszlopokhoz, csavarral, alátéttel, meg egy láda szódát a szombati munkához. Még az éjjel oda is hozta. :) Ez is hihetetlen volt, amint a lámpafénynél letették a két százharminc kilós betongyámot.

Szóval ez egy hihetetlen nap volt. Köszönöm!

Támogatók:
Sióvölgye Mezőgazdasági Kft.; Kovács Dénes; Dombi Ferenc

Nagyon nagy önkéntes: 
Kémenes András, aki  három napja kérgez, pedig nincs is túl jól, de nem írom ide, hogy mi a baja, mert megölne. (És akkor mi lenne a Gugással.:)

    


 

Szemétszedés - III. felvonás (fotók), és kész lett a gödörkapu táblája is

Az az igazság, hogy tegnap el voltam keseredve. Nem kicsit tűnt kilátástalannak a helyzet. Pedig egész nap szedtük a szemetet. Ott volt az egész sióagárdi hivatal, és az önkormányzati dolgozók. Húztuk-vontuk a nejlonzsákokat, egész bringát szedtünk ki a földből, meg rugóságyat, és még megannyi kincset.

Igazi kincseket találtunk, és továbbra is gyűjtjük a Gödörmozaikhoz, amit csak lehet

Délután átvonultunk a terület túloldalára, mert egy kis sikerélményre vágytunk, és úgy tűnt, ott lesz. Ott meg komplett fóliasátrakat, halászhálót, meg csupa kihúzhatatlan holmit bányásztunk. Szóval kitartottunk egész nap, de nem éreztük a nap végén azt a jóleső fáradtságot, mint amikor az ember valami  értelmeset csinál, és örül az eredménynek.

Azért Jucus ismét tanúbizonyságot tett erős akaratáról:) A videót ld.: http://gugasgodor.blogspot.com/2011/04/nyertunk-most-mi-lesz.html

És azért persze igyekeztünk jól érezni magunkat.

Mészáros Feri 

Néha pedig úgy tűnt, hogy nem is szemetet szedünk, hanem mondjuk tornázunk.

Vagy spárgát szedünk...

További képekért kattints ide!

Egész nap arra gondoltam, hogy este jön a  Frei Feri, és ő majd mondja, hogy nem is annyira vészes a helyzet, és hogy csak egy kis ez vagy az kell, és olyan tuti kis parkunk lesz, hogy csak! Aztán ötkor tényleg jött a Frei Feri és mondta, hogy ez elég gáz. Na, erre aztán tényleg teljességgel el lettem keseredve. Persze mindenkinek voltak jó ötletei, például hogy kéne egy kis föld, igaz, minimum 200 kocsi, meg hogy tárcsázni kéne, de lehet, hogy attól még rosszabb lesz a helyzet. Végül Ferivel abban maradtunk, hogy - tekintettel arra is, hogy azért pénz nélkül is lehet jókat bulizni, - szombaton ismét nekiugrunk a szemétnek, és előbb-utóbb azért lesz valami kezelhető felület.

Azért egy kicsit bizakodóbb hangulatban talált az este hat.

Aztán Deli Zsolti és Kémenes Andris szállítani kezdték a faanyagot a Daradics Zolitól, aki olyan tutin megdolgozta a szélezetlen deszkáinkat, hogy rájuk sem ismertem. A rönkök viszont kérgezésre várnak, Andris azonnal neki is esett. Már kész is van a fele. 

Tegnap óta már sokkal több a kérgezett darab

 Ezután pedig elmentünk Szabadi Miska bácsihoz a Gödörkapu táblájáért, amit pár nap alatt meg is faragott. Az anyagot Kajsza Béla adta, Csurkovics Jani bá' összerakta az egészet és meggyalulta, sőt készített egy kis tetőt is fölé.

Azóta Hotter Attila is kezelésbe vett a táblát, hamarosan le lesz kezelve, és a betűk is jobban látszanak majd.

Úgyhogy estére egészen vidám hangulatba keveredtem. Aztán pedig alig hittünk a szemünknek, mert megérkezett az első turistabusz a Gugáshoz. :)

Sajnos csak egy röpke pillantást vetettek a gödrünkre, de azt hiszem, lassan beindul a Gugás-turizmus is :)

Gödörtulipán

Ma úgy döntött a Hivatal, hogy a holnapi napot önkéntesnappá nyilvánítva, mindannyian kimegyünk a Gugáshoz szemetet szedni.  (Péter marad, kell az ügyelet.) Így van egy kis remény arra, hogy az eredeti tervek szerint szombaton mégis nagyszabású ültetésbe kezdjünk. Ráadásul a gréderezett felülettel közelebbről is meg kell ismerkednünk. Maradt egy csomó zsák, meg kesztyű is van még, úgyhogy holnap kivonulás.

Ma reggel meglepetés várt az asztalomon, a Lányok-Asszonyok Klubja 500 darab Gödör-tulipánt készített!



A tervünk az volt, hogy a hét közepéig minden házba eljuttatjuk a szombati munka programját, és egy-egy  Gödörtulipánt. Jól mutatna a sok piros tulipán a postaládákon. :)

Fogalmam sincs, hogy ennek milyen fogadtatása lesz, emiatt kicsit izgulok.

Ami a nagyobb probléma, hogy csak csütörtökre derül ki, hogy lesz-e ültetés egyáltalán, hogy sikerül-e arra alkalmassá tenni a Gugást, hogy milyen állapotban lesznek a facuccok, a kapu, stb.

Erről jut eszembe, hogy Daradics Zoli meggyalulta az összes akáclapot az asztalokhoz és a padokhoz, holnap hozzák el Andrisék a faanyagot, úgyhogy kezdődhet a kérgezés.

Közben hívott Miska bácsi, hogy holnapra elkészül a Gödörkapu táblája is, melynek faragását végül ő vállalta. Erre nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok. A kapuhoz még nincsenek meg az oszlopok, úgyhogy ez az ügy sincs még sínen, de Béla biztosan ezt is megoldja. Már csak a rögzítés biztonságos módját kellene megtalálni.



Köszönet a Sióagárdi Lányok-Asszonyok Klubja tagjainak a Gödörtulipánért:
 Mancsi Andrea, Ambrus Pálné, Horváth Istvánné, Balogh Andrea, Takácsné Szarvas Ibolya, Katus Zsófia, Katusné Papp Zsófia, Nagy Zoltánné, Balázs Mihályné

Köszönet Daradics Zoltán, sióagárdi asztalosnak a faanyagok előkészítéséért!

A gréderezés

Egész idáig nem tudtam, hogy mi az a gréderezés. Sőt, azt sem tudtam, hogy létezik egyáltalán a világon a gréderezés. Most, hogy tudom, nem értem, hogy élhettem gréderezés nélkül.  

Az történt, hogy a múlt heti szemétszedést követően kissé elkeseredtem. Úgy éreztem, új módszerekre van szükség. Megkerestem pár helyi gazdát tárcsázás reményében, mert ilyet már láttam.:) Segítőkészek voltak, de a helyszín megtekintését követően lemondóan nyilatkoztak. Aztán mondták nekem páran ezt a gréderezést, amiről fogalmam sem volt, hogy mi fán terem, de jól hangzott. Aztán utána néztem.

Így néz ki a gréderező

Egy normális háztartásban bizonyára fellelhető legalább egy gréderező. Momentán a miénkben nem. Még csak azt sem tudtam, hogy körülbelül miféle embereknél áll ilyesmi a garázsban. Végül a polgármester szolgált hasznos információval, elmondta, hogy jellemzően útépítési célzatú embereknél fordulnak elő a gréderek. 

Eggyel beljebb voltunk tehát, de útépítési célzatossággal is viszonylag kevesen rendelkeznek a Gugás-projekt körül. Aztán megint a polgármester segített, összehozott a Kőműves Józsival, aki a KÉSZ Kft. vezetője, és történetesen útépítésben utazik. 

Ezen a ponton érdemes említést tenni egy érdekes körülményről. Ha magamról van szó, magánéletileg, akkor nemhogy nem tudok kérni vagy elfogadni soha senkitől semmit, de még a portékáját legarcátlanabb áron kínáló piaci árusnál sem tudok alkudni, és általában röstelkedem szólni, ha átvágnak a pénztárnál. A Gugás az más. Valahogy simán megy ez az egész, ha a Gugásról van szó.

Valahogy így...:)

Így esett, hogy még csak nem is volt kellemetlen a kérés, pedig ha jobban belegondolok, nagyon is lehetetlenül hangzik, hogy pénzünk az nincs, de kellene egy kis gréder. Mire a cégvezető egyszerűen mondta, hogy szívesen segít, mindössze pár hetet kellene várnunk, mert most épp egy igazi útépítésen van a gréderezőgép.

Nagyon boldogok  voltunk! Az időpontot illetően pedig már hozzászoktam az újratervezéshez. Hiszen jól látszott, hogy az április 30-ra tervezett ültetésből nem lesz semmi, ha azt követően jön majd a Gréder. (Most már így, nagybetűvel. )

Kőműves Józsi még azt is mondta, hogy jó lenne egy kis földet szerezni a tetejére, ami szerény számítások szerint is minimum 1000 köbméter. És jó lenne összeszedni a szemetet legalább a föld tetejéről.

Egy kicsit ismét elbizonytalanodtunk, hogy vajon mikorra lesz ebből az egészből valami.

Aztán csütörtökön szóltak, hogy mégis előbb, nagypénteken jön a Gréder, a továbbiakban: G. És úgy is volt, április 22-én 11 óra körül megjött G! Tekintettel a rövid felkészülési időre, csak négyen tudtunk kimenni reggel, hogy összekapkodjuk a szemetet. De nagyon hatékonyak voltunk a kiskocsival meg egyéb célszerszámokkal, és felvettük a kesztyűt is. :)

Közben a délelőttre tervezett  nagytakarítás gondolatát hessegettem.

Mert tavaszinagytakarítani márpedig kell!

Sajnos a gréderezést nem fényképeztem le, mert már nagyon kellett sietnem a saját nagytakarításomhoz, aki úgy várt reám.

Viszont lehet, hogy jobb is, hogy nem fényképeztem, mert amikor a G-vel érkező szakember meglátta GG-t, (Gugás-gödör.), hát volt egyfajta arckifejezése, melyből gyakorlatlan önkéntes segítő azt a megalapozatlan következtetést vonta volna le, hogy ez az egész egy lehetetlen vállalkozás.

G és GG kapcsolata azonban korántsem volt meddő. G szorgalmasan dolgozott GG-n, jó sokáig húzta-vonta, pár óra múltán végeztek.  (Szívesen írnám, hogy aztán elszívtak egy cigit, de nem. :)

GG nem lett tökéletes, de sokat változott. Reméljük, meghálálja a törődést.

Résztvevők: Mészáros Ferenc, Nagy Ferenc, Marosi Istvánné, Varga Kata

Támogató: KÉSZ Kft. - Kőműves József

Locsolás

Vajon férfi vagy nő? Mármint a Gugás.

Voltak rossz napjai, ez kétségtelen, hosszú időn át elhagyta magát, nem sokat adott a megjelenésére, és az sem érdekelte, hogy mit gondolnak róla az emberek. Kihasználták. Aztán egy tavaszon hirtelen kezdte úgy érezni, hogy nincs  még minden veszve, és jöhetnek még szebb idők. Rá sem lehet ismerni, méregtelenítő kúrát tart, kezd kivirulni. Új ruhára meg ékszerekre nem jut neki, de titkon nagyon vágyik rá. Szeretné végre megvalósítani önmagát.  Még nem tudja pontosan, mi áll jól neki.

Egyszerre romantikus és érzéki, lázadó anarchista és vakmerő, ugyanakkor dekadens és buja, kegyetlen és brutálisan gyönyörű.

Ahogy a sióagárdiak általában: hol szelíd, hol meg szilaj. De jobban inkább szilaj. (Kösz, Andrásfalvy B.!)

Egyszerűen belülről fakad a szépsége, de egyelőre nem hisz ebben. Ha maga is elhiszi végre, mindenkit az ujjai köré csavar majd.

Szóval nő!







A fa - fotókkal

Közben megkezdődött a kültéri fabútorok tervezése is. A rendelkezésre álló pénzből szeretnénk öt asztalt két-két paddal, egy szalonnasütőhelyet padokkal, valamint négy különálló padot, néhány kukát és egy homokozót készíteni. Okulva a kertészeti tapasztalatokból, hívtunk pár szakembert is. :)

A famunka koordinálását Kémenes Andris vállalta magára. Örömmel jött segíteni a tervezésben Daradics Zoltán sióagárdi asztalos, és Straubinger Tamás is, aki igen ügyes helybéli asztalos-tanonc. Felajánlotta a segítségét Szabadi Miska bá', aki a koreografálás mellett fafaragásban is jeleskedik, és fia, Miska is, aki amúgy kádár. Nagyon örültünk a sok szakembernek. Hamar kiderült, hogy ezen a téren is voltak vak ötleteink...

Végül Daradics Zoli még azt is felajánlotta, hogy meggyalulja az összes akáclapot, és az asztalok, padok összeállításához előkészíti az anyagot. Az ügy ezen a ponton azért vált neccessé, mert Zoli a következő hétvégén több hónapra elutazik, úgyhogy pár napunk volt a faanyag beszerzésére és szállítására. Andris azonban felhajtotta az egyik legkorrektebb fűrészüzemet, a nagydorogi Fagyöngy Bt-t, ahol a környéken egyedüliként tároltak szélezetlen akácot és akácoszlopot. A cég egy nap alatt legyártotta nekünk a szükséges méretű anyagot. A szállítást a helyi Sióvölgye Mezőgazdasági Kft. vállalta.

Április 19-én, kedden megérkezett a fa!

Nagyon elégedettek voltunk a cuccal :)



További képekért kattints ide!

A szállításnál Deli Zsolti segített pakolni. Még aznap tisztázták a fiúk, hogy rájuk vár az oszlopok kérgezése, amihez be kell szerezni pár célszerszámot, amit úgy hívnak, hogy kérgező. :)



Így néz ki a kérgező vagy hántoló (vagy vonókés)

Daradics Zoli nekiállt a gyalulásnak,mi meg szereztünk három kérgezőt. Már csak kérgezni kellene... Mert ahogy te kérgezel, nem kérgez úgy senki...  :)

Szemétszedés - II. felvonás (fotók)

A gödörkotrást követően azért jól látszott, hogy a szeméttel alaposan meggyűlik a bajunk. Muszáj egy nagyszabású akciót hirdetni, mert az ültetés így lehetetlen.

Persze konténerre sem nagyon volt pénzünk, az önkormányzatnak pedig már az előző akcióban is volt kiadása, úgyhogy megkerestük a helyi hulladékszállítást végző céget, az Alisca Terra Kft.-t. Péntek délelőtt - április 15-én - ott volt a konténer a Gugás szélén, a háromtól meghirdetett akcióra pedig ismét összegyűltünk jópáran.

Sajnos a vízen ezernyi flakon, kupak és azonosítatlan tárgy úszkált, elképzelni sem tudtuk, hogy fogjunk neki.

Ági vasvillával próbálkozott

 A Sióagárdi Horgászegyesület néhány lelkes tagja azonban megszervezte a vízi takarítást is. Hotyó szerzett egy csónakot, amit Szabadi Pisti adott kölcsön, Mészáros Fecóka pedig olyan ügyesen lavírozott vele a vízen, hogy a gyerekek tátott szájjal bámulták a mutatványt. (Mi is.)

Fecóka az első Gugás-csónakos

A partról és a csónakból is ment a meregetés.

Schüller Ákos, Danóczy Nándor, Németh Attila és Máté Csabi a partról merték a szemetet a vízből

A többiek pedig a leendő parkunkat takarították.

Simon Kata és Schüller Anna a fiatalabb generációt képviselve egy idő után megjegyezték, hogy ez az egész őrültség

Szárazon és vízen is egyforma lelkesedéssel zajlott a szemétszedés. Még szerencse, hogy a levegő egész tiszta arrafelé.:)  

Mindenféle módszerekkel próbálkoztunk. Piszkos világ... (Mihalek-Kinyó Rita képe)

A szemét nem akart fogyni, pedig rengeteget összeszedtünk. Némiképp enyhítette az elkeseredést, hogy Danóczy Nándi bá' vidáman kínálta az otthonról hozott jóféléket, úgyhogy egy kicsit szebbnek láttuk a világot.

Egyik este kitalálok valamit!- bíztatott minket az akció végefelé Nándi bá'

Jó sok szemét összegyűlt, de láttuk, hogy nem ez volt az utolsó felvonás.

További képekért kattints ide!

Résztvevők:
Papp János (Manó), Schüller Márton, Szegletes-Kiss Andrea, Felszegi Judit, Kiss Lajosné, Schüller Anna, Simon Kata, Nagy Valéria, Gergely Judit, Vígh Szabolcs, Schüller Ákos, Béldi Gáborné, Horváth Zoltánné, Németh Attila, Mészáros Ferenc, Deliné Kohajda Anikó, Kémenes-Piros Mariann, Kémenes András, Máté Csaba, Danóczy Nándor, Felszegi Zoltán, Szigeti Róbert, Varga Péter, Varga Kata

Támogatók:
Sióagárdi Horgászegyesület, Alisca Terra Kft., Szabadi István, Dombi Ferenc (Dombi Szóda)

Hét nap

Első nap

Második nap

Harmadik nap

Negyedik nap

Ötödik nap

Hatodik nap





Hetedik nap ...



megpihentünk...

Egy kis partigazítás

Március végén kértük meg Szűcs Józsit, aki egy helyi cég, a Geotechnika '84 Kft. ügyvezetője, hogy segítsen nekünk. Arra gondoltunk, hogy a vízpartot mindenképpen biztonságossá kell tennünk. Az Ökotárs nem támogatta a vízhatároló elemként tervezett, padokkal kombinált cölöpsorunkat, úgyhogy mást kellett kitalálni.

Gondoltuk, az is sokat jelentene, ha csak a térrel határos oldalon rézsűs partunk lenne a mostani semmilyen helyett, mert most alig lehet észrevenni, hogy hol van vége a fűnek és hol kezdődik a víz.



Ráadásul a víz olyan zöld volt, mint a fű, úgyhogy a kicsik simán belegyalogolnának

Szűcs Józsi azonnal igent mondott. A következő napokban többször láttuk, hogy körbejárta a Gugást, néha megállt, gondolkodott és a fejét vakarta. 

És hiába, hogy április 1-jén kezdődött a földmunka, Szűcs Józsi nem viccelt. Már első nap látszott, hogy ez valami sokkal nagyobb dolog lesz, mint amit gondoltunk.



Volt, hogy három gép is dolgozott a Gugásnál

A változás drámai volt, vagyis inkább mesés. A munka hét nap (hét éjszaka) folyt. Első nap kicsit megijedtünk, mert akkora volt a változás, hogy jól látszott, megint újra kell terveznünk.

De az eredmény mindannyiunkat lenyűgözött. A part igazi part lett, és olyan formás kis tavunk lett, hogy újra meglódult a fantáziánk. (Lehet, hogy mégis jöhetnek a pálmafák? :)

Köszönjük!

   

Aztán jött a Frei Feri...

Újra összegyűltünk páran, most már a legkonkrétabb dolgokat megbeszélni. Bár már egészen pontos terveink voltak a mit, mikor ültessünk témában, hirtelen mégis úgy éreztem, azért nem ártana, ha hívnánk valami igazi szakembert is magunk közé. Biztos, ami biztos.

Délelőtt aztán eszembe jutott, hogy a Felszegi Juci a szemétszedés közben emlegetett valami kertépítő fickót, aki itt mozog a faluban többeknél, és hogy úgy általában mindenki el van tőle ájulva.

Gondoltam, felhívom. Először kiderítettem, hogy Roca jó barátja, úgyhogy neki köszönhetjük, hogy este átjött Szekszárdról hozzánk Frei Feri.

Persze utánanéztem. Rá is akadtam a neten, hogy főleg pálmákban utazik. Gondoltam, hogy jól nézne ki a Gugás a pálmaligettel, bár az Ökotárs nem biztos, hogy díjazná, mert a pályázati támogatásból kizárólag őshonos növényeket ültethetünk. Pedig vicces lenne...



Nagy lendülettel vázoltuk fel a terveket. Frei Feri türelmesen mosolyogva végighallgatta, aztán mondta, hogy fát nem ültetünk ilyenkor, évelőket meg olyankor, és egyébként is lehetne mást és máshogy, és úgy egészében kezdett minden tervünk borulni. De nem bántuk! Mert Feri pont olyan lelkes volt, mint mi, és egy csomó ötlete volt, még arra is, hogy hol lehet olcsóbban vásárolni, és kellene mulcs, meg díszfüvek, és még ezt a blogot is ő segítette elindítani. A vadabb ötleteinket pedig simán magáévá tette, beindult a fűzépítészeti álmainktól és a fűszerkert-ötletünket is díjazta.

Feri persze minimum Eiffel-torony méretekben gondolkodik...

Úgyhogy nagyon hamar megszerettük!

Juci mondta is az első találkozás után, hogy egészen odavan érte, csak a  férje meg ne tudja. Megígértem neki, hogy rajongása titokban marad...

Peti meg azt mondta, hogy Feri előtt úgy voltunk, mint szegény Stevie, egészen vakon. Még szerencse, hogy nem tudtunk róla.



Nyertünk! Most mi lesz? - Videó

Egész ősszel tervezgettünk, aztán februárban kiderült, hogy nyertünk a második fordulóban is. Tulajdonképpen csak a víz mellé tervezett cölöpsor költségeit nem támogatta az Ökotárs. Emiatt egy kissé fájt a fejünk, mert azt tartottuk a legsürgetőbbnek, hogy biztonságossá tegyük a víz melletti területet, főként  a kicsikre gondolva.



Így fájt a fejünk



A február így aztán az újratervezés jegyében telt. Márciusra kialakult nagyjából a terv, hogy először elültetjük a fákat, bokrokat, megcsináljuk a padokat, asztalokat, aztán majd ősszel jönnek az évelők, közben egyszer augusztusban ünnepelünk, télen meg forraltborozunk a parton, és korcsolyázunk a Gugás jegén. Megvoltak a növénylistáink, és elterveztük a padok, asztalok formáit is. Jó kis tervnek tűnt...



Tervezgettünk...

Aztán 2011. március 26-ra a sióagárdi önkormányzat szemétszedést szervezett az egész településen. Mi is nekiálltunk a Gugásnak. Még nem sejtettük, hogy nem először. Mindenesetre a napról készült képeket nézve rájöttünk, hogy sötétebbek a titkok, mint gondoltuk...:)

A filmet azóta több nemzetközi díjra is jelölték, és felfigyeltek rá az országos bűnügyi technikai szakemberek is. :)

2010. nyarán

2010. nyarán aztán elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a helyet. A Gugásnál az elmúlt években nem volt semmilyen rendezvény, nem is volt rá alkalmas, úgyhogy kíváncsiak voltunk, hogy egyáltalán akarnak-e majd idejönni a sióagárdiak. És akarja-e a Gugás, hogy mi idejöjjünk?

Gondoltuk, meghívjuk vendégségbe a falut. Személyesen jártuk végig a Zrínyi utca minden házát, mert a tervünk az volt, hogy a Zrínyi utca látja majd vendégül a falut az utca végén a Gugásnál.

Aztán augusztus 19-én jöttek is a népek, asztalokkal, padokkal, bográcsokkal, borokkal meg dinnyékkel.
Nagyon hangulatos volt, Andris meg a Deli Zsolti lombos fákat telepített a kereszthez gerendából meg papírból, igazán édesen bumfordi volt, a lányok meg feldíszítették a környék fáit, és még lampionok is voltak.
Andris meg is jegyezte, hogy tisztára olyan az egész, mint valami Hallmark-életérzés. És tényleg! :)

Ettünk, ittunk, a gyerekeknek meg a félős apukáknak nevelési célzatú bátorság-próbát szerveztünk a Gugás mögötti sötét erdőben. Volt kötélhúzóverseny is az utcák között. A Zrínyi utca nyert. Úgy emlékszem. :)

Este aztán meggyújtottuk a fáklyákat is:



Takács Krisztián még lézershow-t is csinált, úgyhogy igazán különleges éjszaka volt!

Képek akkoriból

2010. szeptemberében így nézett ki a Gugás:

A kezdetekről...

2010. tavaszán kezdődött az egész a Zrínyi utcában. Örültünk a jó időnek, beszélgetni kezdtünk az utcán, szomszédok, ismerősök, barátok.

  Gondoltam illusztrálom, hogy hogyan beszélgettünk. Hát, nem egészen így, de pont ilyen szépek voltunk azon a tavaszon. :)

Szóba került sok minden, a szó végül a Zrínyi utca végén fekvő Gugás-gödörre terelődött. Akkoriban kezdték nyírni a füvet ott az önkormányzat Ludmilla művésznévre hallgató traktorával. A Ludmilláról most nincs képem, pedig érdemes lenne bemutatni őt is. Talán majd máskor.
Beszélgetés közben többen megjegyezték, hogy pár éve még elég elkeserítően nézett ki itt az utca vége, de már nem is olyan vészes. Egész helyes lett a Gugás ezzel a nagy zöld ősgyeppel. 

Na, ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy valami történni fog. Még nem sokan tudták persze, hogy mi. Ekkor még én sem.

Nemsokára aztán rábukkantunk az Ökotárs Alapítvány Zöldterület 2010 pályázatára. Ez kapóra jött, mondhatni. Kezdtünk komolyan beszélgetni a dologról, párszor összejöttünk, tervezgettük, mi mindent lehetne csinálni a Gugásnál. Legfőképpen valami evés-ivásos-beszélgetős helyre vágytunk, esetleg valami jó kis strandröplabda-pályára. Az Andris már ekkor bedobta  a korcsolyapályás ötletét, mert ő meg erre vágyott nagyon. Jégkorongozott kiskorában, vagy nem is tudom mikor, és még bajnok is volt. (Itt szeretném megjegyezni, hogy ahány egykori erdélyi ismerősöm van, az mind legalábbis országos bajnok volt jéghokiban, ami egy kissé gyanús.:) Mindenesetre felajánlotta, hogy amennyiben lesz jégkoripálya, ő megtanítja  a gyerekeket korcsolyázni. Ezt nagyon megjegyeztük! (Innen is üzenem. ) 

Szóval ment az álmodozás tekepályáról, mellette veremmel a hideg italoknak, meg felnőtt-hintáról, meg alkonyatpadról, meg arról, hogy mocsári teknőst telepítünk majd  a vízbe, meg építünk egy vályogkunyhót  a gyerekeknek, meg lesz kis vadászles, de még siklófigyelő hely is, és még ennél is sokkal durvábbakat gondoltunk.:) Szóval szárnyalt a fantáziánk.

Annyira jó kis helyet képzeltünk az utca végére, hogy örömünkben bontottunk egy jóféle sióagárdi bort, mert erre muszáj volt.

Meg is ittuk, ennek ellenére nem kerülte el a figyelmem, hogy a szemekben nemcsak a bor miatti huncutság, hanem egy kis hitetlenség is csillogott. Már ami a Gugás-álmokat illeti...

Aztán jött a Halfőző a Leányvárban. Tekintettel annak világraszóló jellegére, gondoltuk, megfuttatjuk az ötletet a népeknél. Béla kidobolta a gugásos híreket, két lelkes sióagárdi fiatal kíséretében:

Közhírré tétetik!

Aki itt van, józan, részeg,

Felnőtt, gyerek, vak és süket,

Hallgassátok mindahányan,

Kis figyelmet kérek!

Agárd végén van egy gödör,

Alján szemét, ezer vödör.

Jött az ötlet, mennyei,

Nézzük meg, azt’ menjünk ki!

Minigolf és jégpálya,

A vízbe meg egy nagy rája?

Szép, nagy vágyak vannak itt,

Csináljunk már valamit!

Gyűjtsük hát az ötletet,

Meg a szorgos kezeket!

Mi a vágyad? Nagy a papír,

Írd hát rá, az mindent elbír!

Legyen sok fa, bokor, virág,

Pad meg hely, hol vigyáznak rád,

Vadászles meg vályogkunyhó,

Ne kérdezd, hogy ki a hunyó!

Száz szónak is egy vége,

Infó-sátornál egy plakát,

Segíts, ha tudsz öletekkel,

Később meg a két kezeddel.

De jól figyeljen, aki károg,

Annak is lesz helye nálunk!

Csinálunk egy varjúfészket,

Abba ültetünk be téged!

Gugás gödör! Rossz volt sorod.

Emeljük hát a poharunk,

Szebbet, jobbat jószándékból,

Így épül vár a sza…vakból.

Sok beszédnek sok az alja,

Igyunk hát az új Gugásra!

És mindez így nézett ki:

 

Kajsza Béla (dobbal) a két fiatal sióagárdi trombitással, akik a látszattal ellentétben nagyon lelkesek voltak



 Kitettünk egy plakátot is a Leányvárban, meg egy ötletládát, és kíváncsian vártuk a fogadtatást. Jöttek is az ötletek.

Nem csoda, hogy nagy volt az érdeklődés...

A legtöbben fürdőtavat láttak volna legszívesebben a Gugásnál, sőt iszapfürdőt, meg idősek otthonát. Az legalábbis látszott, hogy mások is szívesen álmodoznak...



Meg is jelent lelki szemeink előtt az új Gugás. 



Aztán beadtuk a pályázatot, és szeptemberben értesültünk arról, hogy az első fordulón sikeresen túljutottunk.

De előtte még ott volt az augusztus. Gondoltuk, érdemes lenne kipróbálni, hogy vajon tényleg akarjuk-e a Gugást, és ő akar-e minket. De erről majd legközelebb. Most abbahagyom, mert sok lesz ez így egyszerre. Ráadásul későre jár. Viszlát!