Gondoltam illusztrálom, hogy hogyan beszélgettünk. Hát, nem egészen így, de pont ilyen szépek voltunk azon a tavaszon. :)Szóba került sok minden, a szó végül a Zrínyi utca végén fekvő Gugás-gödörre terelődött. Akkoriban kezdték nyírni a füvet ott az önkormányzat Ludmilla művésznévre hallgató traktorával. A Ludmilláról most nincs képem, pedig érdemes lenne bemutatni őt is. Talán majd máskor.
Beszélgetés közben többen megjegyezték, hogy pár éve még elég elkeserítően nézett ki itt az utca vége, de már nem is olyan vészes. Egész helyes lett a Gugás ezzel a nagy zöld ősgyeppel.
Na, ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy valami történni fog. Még nem sokan tudták persze, hogy mi. Ekkor még én sem.
Nemsokára aztán rábukkantunk az Ökotárs Alapítvány Zöldterület 2010 pályázatára. Ez kapóra jött, mondhatni. Kezdtünk komolyan beszélgetni a dologról, párszor összejöttünk, tervezgettük, mi mindent lehetne csinálni a Gugásnál. Legfőképpen valami evés-ivásos-beszélgetős helyre vágytunk, esetleg valami jó kis strandröplabda-pályára. Az Andris már ekkor bedobta a korcsolyapályás ötletét, mert ő meg erre vágyott nagyon. Jégkorongozott kiskorában, vagy nem is tudom mikor, és még bajnok is volt. (Itt szeretném megjegyezni, hogy ahány egykori erdélyi ismerősöm van, az mind legalábbis országos bajnok volt jéghokiban, ami egy kissé gyanús.:) Mindenesetre felajánlotta, hogy amennyiben lesz jégkoripálya, ő megtanítja a gyerekeket korcsolyázni. Ezt nagyon megjegyeztük! (Innen is üzenem. )
Szóval ment az álmodozás tekepályáról, mellette veremmel a hideg italoknak, meg felnőtt-hintáról, meg alkonyatpadról, meg arról, hogy mocsári teknőst telepítünk majd a vízbe, meg építünk egy vályogkunyhót a gyerekeknek, meg lesz kis vadászles, de még siklófigyelő hely is, és még ennél is sokkal durvábbakat gondoltunk.:) Szóval szárnyalt a fantáziánk.
Meg is ittuk, ennek ellenére nem kerülte el a figyelmem, hogy a szemekben nemcsak a bor miatti huncutság, hanem egy kis hitetlenség is csillogott. Már ami a Gugás-álmokat illeti...
Aztán jött a Halfőző a Leányvárban. Tekintettel annak világraszóló jellegére, gondoltuk, megfuttatjuk az ötletet a népeknél. Béla kidobolta a gugásos híreket, két lelkes sióagárdi fiatal kíséretében:
Közhírré tétetik!
Aki itt van, józan, részeg,
Felnőtt, gyerek, vak és süket,
Hallgassátok mindahányan,
Kis figyelmet kérek!
Agárd végén van egy gödör,
Alján szemét, ezer vödör.
Jött az ötlet, mennyei,
Nézzük meg, azt’ menjünk ki!
Minigolf és jégpálya,
A vízbe meg egy nagy rája?
Szép, nagy vágyak vannak itt,
Csináljunk már valamit!
Gyűjtsük hát az ötletet,
Meg a szorgos kezeket!
Mi a vágyad? Nagy a papír,
Írd hát rá, az mindent elbír!
Legyen sok fa, bokor, virág,
Pad meg hely, hol vigyáznak rád,
Vadászles meg vályogkunyhó,
Ne kérdezd, hogy ki a hunyó!
Száz szónak is egy vége,
Infó-sátornál egy plakát,
Segíts, ha tudsz öletekkel,
Később meg a két kezeddel.
De jól figyeljen, aki károg,
Annak is lesz helye nálunk!
Csinálunk egy varjúfészket,
Abba ültetünk be téged!
Gugás gödör! Rossz volt sorod.
Emeljük hát a poharunk,
Szebbet, jobbat jószándékból,
Így épül vár a sza…vakból.
Sok beszédnek sok az alja,
Igyunk hát az új Gugásra!
És mindez így nézett ki:
 |
| Kajsza Béla (dobbal) a két fiatal sióagárdi trombitással, akik a látszattal ellentétben nagyon lelkesek voltak |
 |
| Nem csoda, hogy nagy volt az érdeklődés... |
 |
| Meg is jelent lelki szemeink előtt az új Gugás. |
Aztán beadtuk a pályázatot, és szeptemberben értesültünk arról, hogy az első fordulón sikeresen túljutottunk.
De előtte még ott volt az augusztus. Gondoltuk, érdemes lenne kipróbálni, hogy vajon tényleg akarjuk-e a Gugást, és ő akar-e minket. De erről majd legközelebb. Most abbahagyom, mert sok lesz ez így egyszerre. Ráadásul későre jár. Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése