Újra összegyűltünk páran, most már a legkonkrétabb dolgokat megbeszélni. Bár már egészen pontos terveink voltak a mit, mikor ültessünk témában, hirtelen mégis úgy éreztem, azért nem ártana, ha hívnánk valami igazi szakembert is magunk közé. Biztos, ami biztos.
Délelőtt aztán eszembe jutott, hogy a Felszegi Juci a szemétszedés közben emlegetett valami kertépítő fickót, aki itt mozog a faluban többeknél, és hogy úgy általában mindenki el van tőle ájulva.
Gondoltam, felhívom. Először kiderítettem, hogy Roca jó barátja, úgyhogy neki köszönhetjük, hogy este átjött Szekszárdról hozzánk Frei Feri.
Persze utánanéztem. Rá is akadtam a neten, hogy főleg pálmákban utazik. Gondoltam, hogy jól nézne ki a Gugás a pálmaligettel, bár az Ökotárs nem biztos, hogy díjazná, mert a pályázati támogatásból kizárólag őshonos növényeket ültethetünk. Pedig vicces lenne...
Nagy lendülettel vázoltuk fel a terveket. Frei Feri türelmesen mosolyogva végighallgatta, aztán mondta, hogy fát nem ültetünk ilyenkor, évelőket meg olyankor, és egyébként is lehetne mást és máshogy, és úgy egészében kezdett minden tervünk borulni. De nem bántuk! Mert Feri pont olyan lelkes volt, mint mi, és egy csomó ötlete volt, még arra is, hogy hol lehet olcsóbban vásárolni, és kellene mulcs, meg díszfüvek, és még ezt a blogot is ő segítette elindítani. A vadabb ötleteinket pedig simán magáévá tette, beindult a fűzépítészeti álmainktól és a fűszerkert-ötletünket is díjazta.
 |
| Feri persze minimum Eiffel-torony méretekben gondolkodik... |
Úgyhogy nagyon hamar megszerettük!
Juci mondta is az első találkozás után, hogy egészen odavan érte, csak a férje meg ne tudja. Megígértem neki, hogy rajongása titokban marad...
Peti meg azt mondta, hogy Feri előtt úgy voltunk, mint szegény Stevie, egészen vakon. Még szerencse, hogy nem tudtunk róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése